TÖRVÉNYKEZÉS MA
A Munka Törvénykönyve módosításának tervezetét úgy kell tekinteni, mint a jelenlegi kormány szándéknyilatkozatát és véleményét honfitársaikkal, a magyar munkavállalókkal kapcsolatban.
Európában példátlan az a mód, ahogyan a bérből és fizetésből élőket munkajogilag ellehetetlenítik. A tervezetből a mérhetetlen közöny és cinizmus tükröződik. Gyakorlatilag mindenféle jogi védelem megszűnik, a dolgozókat a teljes kiszolgáltatottságba taszítják. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint a tervezet egyik Freud-i elszólása, „ A munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára illetve fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel járhat „ [51. § (3) bek.]. A tervezetet olvasva elgondolkodik az ember, hogy egy magyar munkavállalót, magyar polgárt hányszor és hányféleképpen lehet eladni! Jól jártak a multinacionális cégek, bankok, külföldi érdekeltségek és a hazardőr, gyakran büntetőjogi kategóriába eső magyar politikai és gazdasági lobbik azzal, ahogy odavetették nekik, a magyar társadalom többségét alkotó munkavállalókat. Most, ha a tervezet elfogadásra kerül, még gúzsba is kötik őket, s a szájukat is betapasztják. Eltörlik a délutános pótlékot, az éjszakai pótlék összegét 15%-ra csökkentik, megszüntetik a felmondással kapcsolatos védelmét a nyugdíj előtt állóknak, a kismamáknak és természetesen az érdekvédőknek is. A fiatal munkavállalóknak a szabadsága is kedvezőtlenül alakul, valójában ez kevés embert fog érinteni, mert az oktatási törvény módosítása következményeként 16 évesen a munkaerő piacra került gyerekek úgysem fognak tudni elhelyezkedni. Azok a fiatal munkavállalók, pedig akik szakmával és egy kevés önbecsüléssel rendelkeznek, még nagyobb tömegben hagyják el az országot. Ami ma Magyarországon történik nem más, mint csöndes genocídium. Ha ez így folytatódik tovább egy teljes generáció fog eltűnni a magyar társadalomból. Ezt jól érezhetően a hatalom is látja, orvosolja is problémát azzal, hogy radikálisan csökkenti azok számát, akiket ennek az eltűnő generációnak kellene eltartania. Teszi ezt hatékonyan az egészségügy és a szociális szféra szétverésével. Valójában ez a tendencia nem új Magyarországon, hiszen a rendszerváltást követően minden kormány faragott vagy faragni törekedett a munkavállalói és érdekképviseleti jogokból, de ezt teljesen radikális munkavállaló ellenességet csak ez a kormány meri felvállalni a kétharmad felhatalmazására hivatkozva a háromharmad ellen. Számon kéri a hatalom a munkavállalókon az öngondoskodást, miközben a minimálbér és a létminimum olyan szinten áll, hogy abból megélni se lehet. Számon kéri „a konzervatív értékek mentén „a családok felelősségét, miközben a munkanélküliség és a Munka Világában jövedelmet szerzők kiszolgáltatottsága folyamatosan nő. Az izomból való törvénykezés során, olyan jogszabályok látnak napvilágot, mintha valami megszálló agresszor hatalom törekedne egy nép leigázására, kifosztására. Nincs nagyobb szégyen annál, amikor magyar a magyarnak farkasa. Ha mindezt egy idegen hatalom tenné velünk (bár lehet, hogy a háttérben ez így is van), legalább más jobb érzésű népek együttérzésére számíthatnánk, de így nem marad más számunkra, mint a szégyen. Szégyen, azért mert ilyen helyzetbe kerültünk, és azért is, hogy ezt eltűrjük. Ha egy országban a politika veszi magának a jogot, hogy meghatározza társadalmi értékeket és azokat a szervezeteket, amelyek ezeket képviselik, egyúttal mindenki mást megfoszt attól, hogy saját értékeit, érdekét képviselje, azokért szót emeljen.
Magyarországon a politika hosszú évek óta szereptévesztésben van, az emberek életének minden szegmensét szabályozni kívánják, úgy gondolják, hogy joguk van dönteni az emberek szabadságáról, biztonságáról. Annak érdekében, hogy ezt a jogukat fenntarthassák a kiegyensúlyozott tájékoztatás elvére hivatkozva manipulálják a tömegeket a médiában, elhülyítve egy nemzetet miközben az oktatást is szétverik, hogy az ostoba és megosztott társadalmat könnyebben tudják uralni. A valódi demokrácia, demokratikus gondolkodás, a szolidaritás nem fér bele a politikai praxisba, ha a politika és a törvénykezés lezüllik a diktátumok szintjére.
Csikósné Divják Mária
szakszervezeti tisztségviselő
Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete
