Habár időben megküldtük részletes szakmai kritikánkat az új Munka Törvénykönyve tervezetéhez a minisztériumnak, a ma délelőtti tárgyaláson nem sikerült előbbre jutni. A minisztérium képviselői ugyanis még nem dolgozták fel az írásos észrevételeket, ennek hiányában pedig nehézkes érdemben tárgyalni. A szakszervezetek egyértelműen elutasították a tervezetet és előzetes, háromoldalú politikai és szakmai egyeztetést követeltek, amelynek alapján elkészülhetne egy tárgyalásra egyáltalán alkalmas javaslat.
Persze lehetett sejteni, hogy ennek nem lesz jó vége, hiszen eleve két külön eseményre azonos időben, azonos helyre kaptunk meghívót a minisztériumtól. Egyet a sztrájktárgyalások folytatására, egyet pedig a Munka Törvénykönyve tervezetének átbeszélésére. Még ez sem lett volna akkora baj, ha legalább a terem akkora, hogy kettéosztható. De nem. Kis teremben sok ember, levegő nélkül, tisztázatlan körülmények között. Mindez megfejelve a helyettes államtitkárral, aki sietett leszögezni, hogy ő szakmai egyeztetésre jött, politikai témát ne is érintsünk. És hogy tisztázza a helyzetet, miért is vagyunk ennyien és kik is vagyunk, elmondta, hogy a korábban sztrájkot hirdető szervezeteket és az országos konföderációkat hívták meg. Mínusz a Vasutasok Szakszervezetét, akik sztrájkot hirdettek ugyan, de már legutóbb sem hívták meg őket. Most sem derült ki miért nem.
A helyettes államtitkár mellett megjelent a tervezet két kidolgozója is, Dr. Kiss György és Dr. Berke Gyulaprofesszor urak, akiknek külön örültünk, hiszen - ahogy Gaskó István nyitóbeszédében elmondta - ideje volt, hogy a szöveg készítői végre szemébe nézzenek a munkavállalók képviselőinek, mert munkájuk nem csak szakmai, de emberi problémákat is felvet.
Nyitányként a kormányzati kommunikációból ismert gumicsontokat rögtön megkaptuk, azaz hogy a szociális konzultációban szereplő védett kor intézménye természetesen megmarad, ahogyan a kismamák munkajogi védelme is. Az alapszabadság mértéke nem változik, csak a pótszabadságok idejét húzzák szét, és a munkavállalók személyiségi jogait is meg fogják védeni.
A többi apróbb témáról pedig - amelyek például alkotmányellenesek vagy nemzetközi szerződésbe ütköznek - akkor hát beszéljünk, na.
A munkavállalói érdekképviseletek azonban világossá tették, hogy nem egy pár problémáról van szó, amit könnyedén át lehet most beszélni, hanem az egész koncepció rossz, hiszen nem elég, hogy szinte minden paragrafusa a munkavállalói jogok csökkentéséről szól, még a világosan kifejtett kormányzati céloknak is ellentmond, amennyiben nem növeli a foglalkoztatottságot, hanem csökkenti azt. A tervezet kapcsán tehát először háromoldalú politikai egyeztetésekre volna szükség, hogy közösen meghatározzák, milyen eszközök segíthetik a kitűzött kormányzati célok elérését, így a foglalkoztatottság és a versenyképesség növelését, majd ezt követően lehetne elkezdeni kidolgozni a konkrét javaslatokat.
A szakszervezeti vezetők egyértelművé tették azt is, hogy a versenyképesség és a gazdasági érdekek nem sorolhatók az alapvető emberi jogok fölé, valamint, hogy a munkaadó és munkavállaló között mindig is fennálló erőkülönbséget nem tekinthetjük kiegyenlítettnek - ahogyan azt a tervezet teszi -, hanem épp e törvény erejével kell azt megpróbálni egyenlőbbé tenni. A kormányzat érvelése pedig, hogy az eddig is bevett - ám illegális - gyakorlatokat tennék ezzel legálissá, amelyek bonyolult szabályozással tették nehézkessé a foglalkoztatást, nem lehet elfogadni.
A nap idézete cím mindenképpen Dr. Berke Gyula professzornak jár, aki mindezek után közölte:
"Semmilyen módon nem volt szándék a szakszervezetek pozícióinak gyengítése."
Jelenlévő tettestársa azt is beismerte, hogy "a szakszervezetek által tett észrevételek túlnyomó része minimum alapos megfontolásra méltó" - ami ugye azt jelenti, hogy munkájuk erősen hiányos és rosszul összerakott volt.
A találkozó zárásaként - Kardovács Kolos helyettes államtitkár úr felhatalmazása híján - sajnos még abban sem sikerült megállapodni, hogy lesz-e és ha igen, mikor lesz folytatás. A szakszervezetek javaslata mindenesetre az volt, hogy miután sikerült feldolgozni az írásban megküldött javaslatokat, rögtön azután találkozzanak a felek újra, kibővülve a munkaadók képviselőivel.
A mai tapasztalatokkal gyarapodva, remélhetőleg a kormányzati oldalon felmerült halkan a kérdés: de most tényleg, lehet hogy mégis volt értelme az OÉT szabályozott, 20 éve bevált működtetésének?
© LIGA 2011-08-11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.