Köszönet minden résztvevőnek! Rengetegen voltunk, sokkal többen, mint ami a sajtóhírekben szerepelt (ez már nem újdonság). Új elem viszont, hogy olyan széles összefogás valósult meg, amelyre még nem volt példa: a szakszervezetek mellett (köztük minisztériumok, állami hivatalok, erőszakszervezetek érdekvédelmi szervezetei) ott voltak a diákszervezetek és a különböző civilszervezetek és társadalmi mozgalmak. Együtt ez hatalmas erő.
Remélhetően ezután még többen csatlakoznak hozzánk, és együttesen megakadályozzuk a demokratikus jogállam leépítését, a munkavállalói jogok megszüntetését.
Október 1-jén megalakult a Magyar Szolidaritás Mozgalom. Tőlünk is függ, hogy mi lesz a tartalma és mit ér el.
Egy facebook-bejegyzés:
"Nem vagyok egy nagy mozgalmár, nem érzek késztetést, hogy izgalmi állapotba hevülve az utcán vívjam meg a magam " forradalmait". De ma úgy éreztem, hogy a Kossuth téren a helyem. Felkerekedtem a fiammal és elsétáltunk a térre. Érdekes felfedezéseket tettem. Azon túlmenően, hogy érdekes jelenség volt a zászlók kavalkádja és a különféle színes mellénybe öltözött ágazati szakszervezetek egységbe tömörült elszántsága, számomra teljesen újszerű élményt jelentett a téren látott több tízezer ember. Az egyszerű, hétköznapi dolgozó emberek arcát figyelve sokféle érzelem volt kiolvasható. Természetesen a düh (Orbán takarodj!), a kétségek, a remény, amely olykor közös éneklésre sarkalta a tömeget, éppúgy jelen volt, mint a munkájukat tisztességesen végző " kisember" méltósága. Két komoly epizódra hívnám fel a jelenlegi hatalomgyakorlók figyelmét. Az egyik, amikor több tízezer ember egy emberként néma csöndben fordít hátat az Ország Házának, kifejezve legmélyebb megvetését mindaz ellen, ami ott benn folyik. És nem ez a gesztus lepett meg igazán, hanem sokkal inkább az, ahogy ezt az emberek arca visszatükrözte. A másik igen felemelő és szinte sokkoló élmény az volt, amikor a tömeg visszafordult a Parlament felé, és több tízezer torokból egyszerre szólalt meg a Szózat. Tisztán, erőteljesen, büszkén. Eddig sokszor úgy éreztem, hogy a társadalom belefásult az elmúlt 20 év küzdelmeibe, kudarcaiba és elvesztette önvédelmi reflexeit, ezzel megadva magát egy rájuk kényszerített felsőbb akaratnak. Jó leckét kaptam ma. Szó sincs ilyesmiről. Ez a nemzet él, és élni akar. Küzdeni fog körömszakadtáig. Nem közömbös, és nem hunyt ki belőle a génjeinkben őrzött szabadság vágya. Kertész Ákos téved, amikor azt gondolja, hogy akár az öregjeink, akár az ötvenes korosztályok, vagy akár a fiaink behódoltak volna és megtört derékkal alattvalóként élnének ebben a hazában. De a hatalmi elit is súlyosan téved, ha azt hiszi, hogy a parlamentben önigazolásként naponta elszajkózott, hamis 2/3-ra hivatkozva akar átlépni saját polgárain. Valami megváltozott. Valami új és eddig szokatlan dolog érződik a levegőben. Jó lesz rá odafigyelni, és komolyan venni. Képviselő Hölgyek és Urak! Új kor közeleg. Kezdjenek el vele megbarátkozni!"
Én is ott voltam.
VálaszTörlés