Itt olvasható:
http://hvg.hu/interjuk_gazdasag/20110915_kollonay_csilla_munkatorvenykonyv
2011. november 28., hétfő
2011. november 22., kedd
NEMZETI KÖZSZOLGÁLATMENTŐ AKCIÓ
2011. december 3. szombat, 12:00 óra
Széchenyi tér
(MTA székháza előtt)
A közszolgálat közügy! Mentsük meg a közszolgáltatásokat!
Mentsük meg a jövőt!
Mindannyiunk jövője veszélyben, ha a közszolgáltatások
a pártpolitika áldozatává válnak!
A bölcsődei dolgozók, a köztisztviselők, az orvosok, a pedagógusok, a rendőrök, a tűzoltók, önállóan gondolkodnak, nem kívánnak csak végre¬hajtók lenni!
A közszolgálatokra vonatkozó törvényjavaslatok és a 2012. évi költségvetés tervezet elfogadhatatlan, további egyeztetést követelünk!
Azért gyere a térre,
hogy állampolgárként legyen számodra igénybe vehető egészségügyi, oktatási, kulturális és szociális ellátás!
Azért gyere a térre,
hogy holnap ne kerülj utcára!
Gyülekezés: 10:45 órától a Kossuth tér – Akadémia utca sarkán
Nem lesz 700 milliárd a köznevelési törvényre
Pedig Orbánék háttérintézménye szerint ennyi pluszra lenne szükség, ha leépítés és bezárás nélkül gondolják megvalósítani tervüket:
2011. november 12., szombat
A pedagógus értelmiségi kilátásai
A kormány 2011. október 26-án elfogadta a Köznevelési törvény koncepcióját. Ne legyenek kétségeink, az országgyűlés lényegi változtatás nélkül fogja törvényerőre emelni a közoktatást 1985 után a legszélsőségesebben etatista módon szabályozó törvényt.
Loránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács lemondott elnöke a lapjuknak adott interjújában két momentumot emelt ki, ami véleménye szerint legkevésbé sem tolerálható: az oktatás központi tartalomszabályozását, és a „normák és szabályoktól” való eltérésre mindenekelőtt szankcióval reagáló pedagógiai szemléletet. Magam ugyanilyen tűrhetetlennek gondolom a pedagógusok egzisztenciális ellehetetlenítését is, s ezen most nem a javadalmazást értem. A koncepció elfogadását követő sajtótájékoztatón Hoffmann Rózsa államtitkár asszony kijelentette, hogy a törvényből nem következnek tömeges elbocsátások és iskolabezárások. Ebben erősen kételkedhetünk, esetleg némi malíciával megjegyezhetjük, hogy azok nyílván a költségvetési törvényből következnek majd.
Ezt a vélekedésünket erősen a bizonyosság felé tolja az interneten megjelent hír a tervezet nyilvánosság elöl eltitkolt mellékletéről, amely elbocsájtásokról is iskolabezárásokról szól, az eredmény beárazásával. A „háttérszámítás” (vagy hatástanulmány-elem, nem tudjuk) létezését Hoffmann Rózsa is elismerte. A tájékoztatón hallhattuk azt is, hogy a pedagógus életpálya modell révén jelentős béremelésre, és kiszámítható életpályára számíthatunk, ugyanakkor – mintegy cserébe – megváltozik a tanárok időbeosztása. Az eltitkolt, majd ködösítve elismert mellékletről szóló hírek előtt kérdés volt, hogy miből futja majd az államnak a „jelentős” béremelésre, az újabb információk fényében azonban látható: a letagadott, de elkerülhetetlen és cinikusan tervezett elbocsájtásokkal és iskolabezárásokkal megtakarított „Júdás pénzből”.
Az továbbra is kérdés, hogyan alakul majd az a minősítési rendszer, amelynek akadályain a több évtizedes jogviszonnyal, s ebből következően jelentős mesterségbeli tudással rendelkező kollegáinknak is át kell haladniuk, hiszen – a hírek szerint – mindenkit Pedagógus I. kategóriába sorolnak majd, s a magasabb jövedelmet biztosító további fokozatokba minősítésen keresztül vezet az út. Honnan lesz a gyakornoki had, aki a most aktívak helyébe lép majd, ha a szakképzettség megszerzését sok évig tartó létbizonytalanság követi? Milyen szempontok szerint történik a minősítés? Ennek részleteit a tervek szerint kormányrendelet szabályozza majd, amelyről még semmi érdemlegeset nem árult el az oktatásirányítást végző államtitkárság.
Az eddigiek fontosságát elismerve azonban úgy vélem, leginkább a „kiszámíthatóság” és a „tervezett időbeosztás” tölthet el aggodalommal minket. Véleményem szerint ezek egy tőről erednek: a jelenleg hatalmon lévőknek a mindenre kiterjedő állami ellenőrzés iránti olthatatlan vágyából. Az, hogy az életem kiszámítható lehet, nem tölt el lázas izgalommal. Attól tartok, az ígért „kiszámíthatóság” az akol „otthonosságát” jelenti majd, amelyben a „gazda” jobban tudja nálam, hogy mi jó nekem, ő terel majd oda, ahova jónak látja, s ha elbitangolok, rám ereszti a kutyáit. Nyilvánvaló, ez a kormány a behízelgő, hazug szavak ellenére nem bízik bennünk, ahogy más polgáraiban sem: ellenőrizni, szemmel tartani akar.
Ezt a rám váró birkaságot látom a „változó időbeosztásban” is. A 32 órás, helyhez kötött munkaidő sérelmes, mert jelentős többletmunkát igényel ingyen a tanároktól. Sérelmes, mert kényszerű konfliktusokkal jár, hiszen ugyanarra a munkamennyiségre több eltöltendő munkaóra jut majd, s ki, milyen szempontok alapján dönti el, hogy kik legyenek azok, akik elvégzik ezt a munkát, és kiktől szabaduljon meg a rendszer? A munkakörülményekről, a várható látszattevékenységek lélekölő hatásáról nem is szólva. Leginkább sérelmes azonban a 32 órás kötött munkaidő azért, mert megfosztja a tanárokat az értelmiségi létezés lehetőségétől. Ezt nevezem egzisztenciális ellehetetlenítésnek.
Felmérések szerint jóval több, mint 40 órát tölt el egy tanár hetenként tényleges munkával: tanít, készül az óráira, dolgozatfeladatokat állít össze, dolgozatokat javít, versenyre készíti fel tanítványait (ahova természetesen elkíséri őket, akár az ország másik végébe is), értekezleteken, megbeszéléseken vesz részt, végzi a tantestületi közösségi életből fakadóan rá háruló tevékenységeket; és még osztályfőnök is, aki patronálja tanítványai tanügyi, s nem egyszer magánéleti gondjait, és kapcsolatot tart a szüleikkel. Például 30 éves középiskolai tanári rutinnal, 150 ezer forint nettó fizetésért, ami pályatársai között nem is számít rossznak. Emellett jó lenne olvasnia is, szakirodalmat, szépirodalmat, sajtót, nem ártana színházba, moziba, hangversenyre járni, minderről eszmét cserélni a kollegáival, barátaival, gondoskodni a családról, ami nyilván nem csak anyagiakat jelent – és kikapcsolódni. Ráadásul esetleg megverte, megáldotta a sors egy mániával, „kontár” „kutatótanárként” mondjuk társadalomtörténeti, helytörténeti kutatásokat folytat, és ezek eredményét publikálja is, meg kurzust tart a helyi egyetemen. Mindezt eddig is igen nehéz volt megvalósítani, állandó hiányérzettel, a naprakész tájékozottság délibábját kergetve, de legalább saját időbeosztással, kevéske lehetőséggel, mégis megpróbálhatta, a maga módján.
A kikapcsolódás igényét nem tudom eléggé hangsúlyozni! A napi problémák (hivatásából adódóan jobbára más emberek problémái: tanítvány, szülő, kolléga stb.) tucatjaiból lelkileg és mentálisan kivergődni, legfontosabb „munkaeszközünk”, személyiségünk megújításáért tenni, a „világ” dolgaira elemző, érzékeny módon reagálni csak teherbíró, friss, nyitott elmével lehet, s mi már most agyonterheltek vagyunk. Ezt, a nyitottság maradék lehetőségét, a frissesség ritka élményét, a mégis létező szabadságunkat készül elvenni tőlünk az állam, a hatalom. Ez az, ami szerintem leginkább tűrhetetlen.
Vörös István Károly, középiskolai tanár, Pécs
Megjelent a Magyar Narancs 2011. 11. 10-ei számában
2011. november 10., csütörtök
2011. november 5., szombat
Cikkek és képek a 2011. november 4-ei útlezárásról
Az újabb pécsi szakszervezeti összefogás képei:
Néhány cikk:
http://www.pecsistop.hu/articles/article.php?id=956702
http://hvg.hu/itthon/20111103_felpalyas_demonstracio#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2011_11_3
Néhány cikk:
http://www.pecsistop.hu/articles/article.php?id=956702
http://hvg.hu/itthon/20111103_felpalyas_demonstracio#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2011_11_3
Beismerték, Hoffmann hazudott
A kormány által elfogadott köznevelési törvényhez kapcsolódik egy a nyilvánosság elől eltitkolt 40 oldalas háttértanulmány, amely többek között pedagóguselbocsátásokat, iskolabezárásokat, a tanárok munkaterhének növelését prognosztizálja - írta korábban az FN24. A dokumentum részletesen kifejti, mennyit spórol a törvény az iskolákból elbocsátott tanulókon, illetve azt is, hogy az értelmetlen spórolások mellett összességében több mint 700 milliárd forintos terhet ró a költségvetésre. Az oktatási államtitkár később közleményben cáfolta a dokumentum létezését, egy sajtótájékoztatón pedig kijelentette, az „olyannyira titkos, hogy én sem tudok róla”.
A csütörtöki oktatási bizottsági ülésre az államtitkár nem ment el, helyettesét küldte el maga helyett. Így Gloviczki Zoltánnak kellett az ezzel kapcsolatos igencsak kellemetlen kérdésekre válaszolnia - írja most az FN24. A bizottsági tagok rákérdeztek, mi igaz a titkos háttérszámításokkal kapcsolatban. Sőt, Hiller István előhúzta a táskájából a kormányelőterjesztésre készült anyagot, aminek részét képezte az a bizonyos 40 oldalas dokumentum is. Az előterjesztésen szerepelt Hoffmann Rózsa és Réthelyi Miklós aláírása is. Fekete-fehéren kiderült: nem mondott igazat Hoffmann Rózsa, amikor tagadta annak létezését - tette hozzá az FN24.
A hazugságot a beszámoló szerint Gloviczki Zoltánnak kellett megmagyaráznia, aki elismerte a dokumentum létezését. Az FN24 bizottsági ülésen részt vevő forrása szerint a helyettes államtitkár „elvörösödve próbálta menteni a menthetőt”. Elmondta, hogy az anyagot az Ecostat készítette a törvény alapján. Hoffmann Rózsa, amikor erről nyilatkozott, talán rossz választ adott – mondta Gloviczki.
hirdetés
A melléklet előkerüléséről a Népszabadság is beszámolt. A lap szerint Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkárnak a csütörtöki ülésen nem volt könnyű dolga, ehhez képest egy ideig vitézül helytállt, következetesen kerülve a választ a záradék létezését firtató kérdésekre. Ám a meghallgatás egy pontján végképp kezelhetetlen helyzetbe került: egy ellenzéki képviselő csendesen letette Gloviczki asztalára a „nem létező” dokumentumot, rajta Hoffmann Rózsa és Réthelyi miniszter láttamozó aláírásával - idézte fel a történteket a lap.
Hiller István sajtótájékoztatója:
Szakmai és érdekvédelmi szervezetek a törvénytervezetről:
Az Inforádióban Pokorni Zoltán:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)