2011. október 12-én (szerdán) 15 órától a baranyai szakszervezetek (vasas, közoktatási, rendvédelmi, szociális) együttes rendezvénye lesz meghökkentő tartalommal (
Érdemes eljönni, mert ma ők vannak soron, de holnap esetleg...
További infó:
További fotók:
A performance ötletéből ihletett alkotások születnek:
Azért jöttünk ma össze, hogy ötleteket adjunk és kapjunk, Pécs város polgárait leginkább foglalkoztató problémák megoldására. Reméljük, hogy az Önök közreműködésével csokorba szedhetjük ezeket a problémákat és a válaszokat is.
Tavasszal, amikor a pécsi közszféra dolgozói itt tüntettek az elvont 5200 Ft cafetériájukért, a Polgármester úr kommünikét adott a sajtónak arról, hogy sem ő, sem az alpolgármester urak nem kapnak cafetériát. Ez annyira meghatotta a pécsi közalkalmazottakat, hogy azonnal gyűjtést szerveztek a polgármester urak számára. Tették ezt úgy, hogy akkor még nem is tudták, hogy azok mennyire megérdemlik a segítséget. Pécs polgármesterei azóta híressé váltak karitatív vénájukról, követendő példákat állítva a pécsiek elé. Ezért aztán követni szeretnénk őket a közpénzekből való jótékonykodás útján. Szeretnénk mi is esélyt kapni arra, hogy szentté avassanak bennünket, de legalábbis boldoggá. A keresztény Magyarország felépítésének első lépésenként áldottá kell nyilvánítani azt a könyvelőt, aki elindította az alpolgármester urat a karitativitás rögös útján. Másodsorban az újságírókat, akik felelevenítették a régi népnemzeti és fajmagyar bölcsességet, miszerint „akinek vaj van a fején, az ne menjen a Napra!” A karitativitás problémakörénél is nagyobb érdeklődésre tarthat talán számot az a sok gyanús alak, akik rontják a statisztikát és a munkaügyi hivatalok levegőjét, Közmunkára velük! Dolgozzanak és imádkozzanak, valamint éljenek meg nettó 25 ezerből! Mindez erősíti a jellemet, miközben a lelki üdvükért aggódó, minket keresztény nemzetté kalapácsoló vezetőink lehetőséget adnak nekik a keresztényi alázatra, és arra, hogy ezáltal ők is ráléphessenek az üdvösség útjára.
A tudással, tanulással kapcsolatban is jelentős terheket vesznek le az értünk aggódó városi, de az országos vezetőink is gyermekeinkről most és szándékuk szerint a jövőben is. Nem terhelik feleslegesen mindenféle ismeretekkel őket, ezért az iskolákban nem is az oktatás, hanem a nevelés kerül előtérbe. A tudás csak felesleges kérdéseket szül.
A munka világában is számíthatunk vezetőink bölcsességére, akik feleslegessé teszik a szakszervezeteket, valószínűleg csak azért, hogy kíméljék a tisztségviselőket. Ezek érdekében magukra vállalják a dolgozók védelmét, és a népnevelést is.
Azért nem kell a munkáltatóknak biztonságos és egészséges munkakörülményeket biztosítani, hogy végre a munkavállalók megtanuljanak magukra vigyázni.
A 13. havi bér felesleges, de a 12. havi is, a dolgozókat mértékletességre tanítják azzal, hogy egyhavi bérüket elvonják kaucióra. A sok szabadidő sem vezet semmi jóra, éppen ezért elég, ha öt nappal rendelkezik szabadon a munkavállaló. Megtanít bennünket az élet apró örömeire: pl. örüljünk, ha van munkánk. Ezért aztán felesleges tetézni ezt a boldogságot, délutáni meg éjszakai pótlékkal. Minimálbéren a NEMZET! Ez nagy előrelépés a társadalmi egyenlőség felé vezető úton. A fentieket csak néhány gondolatébresztő szösszenetnek szánjuk, de talán ennyiből is kiderül, hogy bölcs vezetőink odaadó szorgalma és hülyesége megóv bennünket az unalomtól, és attól, hogy a bélesség és a gondtalan jólét unalmas posványába süllyedjünk.
Miért vagyunk itt? Pontosabban, miért vagyunk most éppen itt?
Mit akarunk? Legyen békesség köztünk mindenkor!
Ennek érdekében követeljük, hogy politikusaink pártállástól függetlenül sok-sok szabadidőt kapjak!
Aki megérdemli, tölthesse el megnövekedett szabadidejét óvó-védő korlátok között.
Óvva őket a kísértéstől, minket pedig tőlük.
Legyen velük az erő! Ami visszatartja őket attól, hogy izomból törvénykezzenek, és messianisztikus babérokra törjenek! Mindenki a saját hangszerén játsszon, ha tud zenélni.
He nem tud, nem kellene erőltetni! Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, nagy magyar sorsközösséget!
Törvényalkotóink helyi, de országos szinten is tapasztalhassák meg a minimálbérből és a közmunkáért járó bérből megvalósítható szabadságot!
Tapasztalhassák meg a egyenlőséget azokkal, akiknek lejárt a munkanélküli ellátásuk, vagy elvették a rokkantnyugdíjukat!
Tapasztalhassák meg a testvériséget mindazokkal, akiket kiraknak lakásukból, vagy fűtés és áram nélkül várják a végrehajtót!
Ők is emberek, joguk van hozzánk! Legyen végre vége annak a kirekesztettségnek, ami más sorsra kárhoztatja őket, mint ami kijut a legtöbb derék magyar embernek!
Csikósné Divják Mária
SZTDSZ
