Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!
A PDSZ Pécsi Szervezetének ügyvivőjeként mindenekelőtt arra kérem, szíveskedjék intézkedni annak érdekében, hogy a közoktatási törvény és a pedagógus életpályamodell törvény koncepciójához a vélemények beküldési határideje meghosszabbodjék, a tervezetekről folytassanak tényleges társadalmi vitát. Ehhez időre és fórumok, beszélgetések szervezésére van szükség, amelyre a rendelkezésre álló idő nem elegendő.
A tervezetekkel kapcsolatban, az alábbiakban - mint főállású tanár - magánvéleményemet és javaslataimat foglalom össze:
- Véleményem szerint nincs szükség új törvény megalkotására, a tervezett változtatások a jelenleg hatályban lévő törvény módosításával is lehetségesek.
- Indokolatlannak és a demokrácia alapelveivel, a hatalmi ágak szétválasztásával ellentétesnek tartom azt a gyakorlatot, hogy számos tartalmi elemet kormányrendelet határozzon meg. Ezáltal ugyanis a normaalkotó és a norma végrehajtójának szerepe összemosódik, nem beszélve arról, hogy a szabályozás társadalmi kontrollja teljességgel megszűnik.
- Egyetértek ugyanakkor azzal a törekvéssel, amely a szakmai döntések jogát visszaadja a szakembereknek, lehetőséget ad a környezetére veszélyes tanulók osztályközösségen kívüli oktatására, valamint súlyos fegyelmi vétség esetén a szülőre és a fenntartóra bízza az iskolakeresést. Ezek szinkronban vannak a PDSZ által korábban javasolt jogszabály-változtatásokkal.
- Javaslom, hogy a külső szakmai felügyelet és a meglehetősen sok szubjektív elemet tartalmazó szempontsor helyett az illetményekben és az előmenetelben olyan mérhető teljesítmények játszanak szerepet, mint a további végzettségek (pedagógia, andragógia, romológia, pszichológia, TAP, szakirányú továbbképzések), nyelvvizsgák, publikációk, taneszköz- és módszertani fejlesztések. Az intézményen belül végzett oktató-nevelőmunka értékelése továbbra is elsősorban az intézményen belül történjen. Javaslom, hogy a nevelőtestület által elfogadott feltételrendszer alapján történjék a differenciálás, amelynél fontos mind az értékelés nyilvánosságának, mind a jogorvoslat lehetőségének biztosítása. Ez utóbbi esetében lehessen külső szakértőket igénybe venni a munkáltató vezetője, ill. az érintett pedagógus kérése alapján.
- Véleményem szerint a szakmai alkalmasságot minél előbb, lehetőleg a felsőoktatásba kerülés előtt kellene mérni, nem a diplomaszerzés után, ezért nem értek egyet a koncepciónak azzal a részével, amely a gyakornoki szakasz és a „pedagógus I.” szakasz után sikertelenül letett vizsgát állásvesztéssel bünteti. A diploma értékére ennél jobban kellene ügyelni. Más kérdés ugyanakkor, hogy fontos lenne annak szabályozása, hogy mi legyen az eljárásrend a pedagógus szakmai alkalmatlanságának felmerülése esetén. Amennyiben akár a munkáltatói jogkör gyakorlója, akár a szülői közösség kezdeményezi a pedagógus szakmai alkalmasságának vizsgálatát – az azzal kapcsolatos aggály konkrét megnevezésével és a gyanút megalapozó bizonyítékok előadásával – legyen kidolgozott szabálya a szakmai alkalmasság ellenőrzésének, amelynek alkalmas szerve lehet a koncepcióban leírt háromtagú bizottság.
- A koncepció összeállítói láthatóan alapvető fogalmakkal nincsenek tisztában. Keverik a közalkalmazotti tanács és a szakszervezet szerepkörét, nem koherens a tervezet a közalkalmazotti törvény és a Munka törvénykönyve egyes rendelkezéseivel, ill. fogalomhasználatával (pl. rendkívüli munkavégzés – túlmunka). Nem érthető számomra a Kjt. fizetési osztályainak és a koncepciók által használt kategóriák egymásmellettisége. A javaslat készítői láthatóan nincsenek teljesen birtokában az SNI és hátrányos helyzet fogalmának tartalmával.
- A hat- ill. nyolcosztályos iskolák létesítésének szigorú feltételrendszere gyakorlatilag megszünteti ezek további működését néhány „versenyistállót” kivéve. Valóban ez a cél? Ha igen, mi ennek a magyarázata?
- Egyetértek a tanulói óraszámokkal és a tanulócsoportok létszámával kapcsolatos tervvel, valamint a pedagógusok óraszámának csökkentésével is. A differenciált óraszámot egyéb teljesítményhez kötném, ahogy az esetleges tudóstanár-státuszt is, amely a tanítás melletti kutatást, publikálást, iskolán kívüli ismeretterjesztő tevékenységet feltételezné.
- Nem értek egyet a kötelező kamarai tagsággal, de annak furcsa, kevert szerepkörével sem, amely döntés-előkészítő, ellenőrző és bizonyos tekintetben érdekképviseleti szerepet is betöltene, ami nonszensz. Örömmel hallottam kollégáimtól, hogy a nemrégiben szervezett fórumunkon elhangzott, hogy a kamarára vonatkozó elképzelés már a múlté. Reménykedem benne, hogy ez tényleg így van, és nem kerül vissza a törvénytervezetbe pl. egyéni módosító indítvánnyal.
- Egyetértek a tankötelezettség 17. életévre történő „leszállításával”, egyúttal azzal, hogy szűnjön meg a közoktatás rendszerében a „parkolás”, az értelem- és motivációnélküli pszeudo-oktatás, ami a 9-10. osztályokat sokszor jellemezte.
- Nem értek egyet az érettségi előtti közmunkával, ez kb. annyira lenne hatékony, mint a 70-es években szervezett kötelező építőtábor és tanév előtti gyümölcsszedőtáborok.
- Nincs magyarázat a koncepcióban a különböző megbízások (diákönkormányzatot segítő tanár, munkaközösség-vezető) időtartamára vonatkozó szabályokra.
- Nem tartom helyesnek az egyházi intézmények kiemelt támogatását. Az államnak mindenki számára azonos szintű finanszírozást kellene biztosítani.
Végül, ezúton közvetítem azt az észrevételt, amelyet a PDSZ fórumán részt vett kollégáim közül többen sérelmeztek, hogy ti., a Helyettes Államtitkár úr a fórumon kijelentette, hogy vélemények helyett kérdéseket várt. A koncepció vitája akkor lehet eredményes, ha nem egyoldalú a párbeszéd, és ha a felek egymással vitatkozva alakítják ki azt a tervezetet, amelyet a szakma többsége támogatni tud.
Nagy Erzsébet
---------
Tisztelt Államtitkár-helyettes Úr!
A PDSz Fórumon találkoztunk, és megígértem, hogy őszintén megírom az észrevételeimet a törvénytervezetekkel kapcsolatban. Láttam a NEFMI honlapját, de pedagógus vagyok és nem jogász, ezért én nem tudok "szövegszerű, tényleges" módon javasolni.
Elöljáróban magamról annyit, hogy már nincs 10 évem semmiképpen a nyugdíjig, tehát csak "az értelmiségi tudatból fakadó felelősség" motivál, ahogy nemrég Dr Illés Zoltán fogalmazott itt Pécsett. :) Viszont ez a harminckettedik tanévem a pécsi ANK 1. Sz. Általános Iskolájában. Abban az iskolában, amiben az "egész napos iskola" gondolata született és meg is valósult elsőként az országban.
Van tapasztalatom bőséges arról, hogy mekkora károkat tudnak a hozzá nemértő, önhitt politikusok okozni ötleteléseikkel a jövő generációinak. Ezért most nagyon örülök, hogy az új törvénytervezetek az érintettek bevonásával alakulnak. Örülök annak is, hogy nagyon sok jó gondolat van már ebben az első verzióban is. Nagyon jó, hogy a pedagógusok számára az önfejlesztéshez kötött karrierlehetőséget biztosít. Jó, hogy feketén-fehéren meghatározza, kinek mi a dolga. Nagyon jó, hogy figyelembe veszi a pedagógus szakma sajátosságait. Kifejezetten tetszik, hogy a minősítővizsgák bizottsága két intézményen kívüli személyt is tartalmaz, bár a szakszervezet képviselőjét még bevonnám. Viszont ez az egész vizsgásdi nem tetszik, de arról később.
Én hiszem, hogy egy társadalom boldogulásának az alapja a nevelés-oktatás, ezért most jöjjenek azok a pontok, amit vitathatónak érzek.
Az életpálya-modell céljával maximálisan egyetértek. Azt szeretnénk, ha a legkiválóbb fiatalok választanák ezt a hivatást és munkájukban örömöt lelve minél magasabb színvonalú lenne az iskolákban folyó munka. De ha én most pályaválasztás előtt állnék és úgy olvasnám a tervezetet, hát nem hiszem, hogy akarnék pedagógus lenni. Azt olvasnám ki belőle, hogy egy életen keresztül vizsgáznom kell és cserébe elérhetem, hogy nyugdíj előtt álló tudós tanárként is csak két és félszer annyit kereshetnék, mint az a pályakezdő, aki nem is biztos, hogy a pályán maradhat.
A fórumon Ön elsorolta, hogy hogyan él. Megint csak azt mondom, hogy egy mai fiatal nem biztos, hogy vonzónak találná a pedagógus életmóddal együtt járó mártirságot. Ön is, én is azért vagyunk még mindig a pályán, mert a sors mindkettőnket hivatástudattal vert meg, de tegyünk ellene, hogy a bennünket követő fiatal kollégák már ne cipeljék tovább a "nemzet napszámosai" stigmát, hanem valóban tegyük vonzóvá a pályát.
1. észrevétel: 2,65=265%
Vágó István népszerű műsorának pár éve még ez volt a címe. "Legyen Ön is milliomos." Az új kvízműsor már negyvenmilliós nyereményről szól - bizonyára nem véletlenül.
Én most nem tudom megmondani, hány százalék lenne korrekt, vonzó a 265% helyett, ezt tessék ügyvédek, informatikusok, közgazdászok életpálya modelljeiből kiolvasni, de abban biztos vagyok, hogy ez kevés és nem motiváló.
180 000 *2,65 = 477 000 Bruttó!
Jól elbeszélgettem magammal, amíg ezt a levelet fogalmaztam Önnek! :) Sikerült meggyőznöm magam, hogy nincs is olyan nagy baj ezzel a táblázattal. A közepe jó, csak mindig a vége miatt berzenkedem, de ennek szocializációs oka van. Én olyan városban élek, ahol a fenntartó egész pályám alatt úgy tekintett a bértáblázatra, hogy a benne szereplő összeg egyszerre alsó és felső határ is. Mondták, vannak olyan városok, ahol ezek a számok csak a kötelező minimumok. Olyan helyeken a 246% nem a plafon. Tehát a tervezetből én csak a"KÖT. MIN." szócskákat hiányolom. :)
2. észrevétel
Szubjektívnek, megalázónak és károsnak tartom a továbblépés feltételét ilyen minősítő vizsgához kötni. Az alkalmatlan tanárok kiszűrése a felsőoktatási intézmény kötelessége legyen, mert senki sem fogja kárpótolni az elvesztegetett lehetőségekért azokat a gyerekeket, akik egy oda nem illő személlyel töltik az iskolai tanulmányaik egy részét.
A már pályára kerülők értékelésénél is számomra döbbenetes, az ötvenes évek "önkritikagyakorló" módszereire emlékeztető önértékelés, önreflexió, stb. Alapból a továbbjutás feltételét a további végzettségek (pedagógia, andragógia, romológia, pszichológia, szakirányú továbbképzések), nyelvvizsgák, publikációk, taneszköz- és módszertani fejlesztésekhez kötném, de érdemes lenne a "hozzáadott érték" méréstechnikáján is elgondolkodni. Én eleve azzal kezdem az év elejét, hogy megiratok egy szintfelmérőt, majd ugyanezt a feladatsort ismét megiratom egy fél év múlva, és gyönyörködöm a gyerekek örömében, amikor szembesülnek azzal, hogy mennyivel okosabbak most, mint szeptemberben.
3. észrevétel
A KT tervezetben továbbra is szerepel a Pedagógus Kamara. Érdekképviseletre a szakszervezetet már kitalálták. Viszont a szakszervezet a tervezet szerint csak "intézményen belül" képviselhet. Azt hiszem, ez ütközik más jogszabályokkal.
4. észrevétel
A KT tervezetből a segítő alkalmazottaknál hiányzik a RENDSZERGAZDA!!! Pedagógiai asszisztens nélkül még valahogy ellébecolok, de nélküle nem. Egy PC-t nálunk hetente 22 tanuló használ. Ha nem volna segítőtársam, állandóan döntenem kéne, hogy tanítok vagy újratelepítem a programokat, amibe véletlenül valamelyik gyerek beletörölt vagy rosszul mentett. És még nem beszéltem a véletlen billentyűlenyomások, vírusok, kémprogramok, szoftver és hardverfrissítések problémájáról.
Az Informatikatanár levelezőlistáról küldök - hozzájárulásával és kifejezett kérésére - a mellékletben egy rendszergazdai észrevételt, ami tökéletesen bemutatja, mit jelent egy rendszergazda az oktatás számára.
5. észrevétel
Rám már az átmenet fog vonatkozni, tehát a lazán elintézett hatályos Kjt .ide vonatkozó szabályai. Így, négy évvel a nyugdíj előtt, nem szeretném, ha befagyna az amúgy is kevés fizetésem.
Sólyomné Baranyai Elza
ped.-mat.-inf.-gyak. tanár
A PDSz Fórumon találkoztunk, és megígértem, hogy őszintén megírom az észrevételeimet a törvénytervezetekkel kapcsolatban. Láttam a NEFMI honlapját, de pedagógus vagyok és nem jogász, ezért én nem tudok "szövegszerű, tényleges" módon javasolni.
Elöljáróban magamról annyit, hogy már nincs 10 évem semmiképpen a nyugdíjig, tehát csak "az értelmiségi tudatból fakadó felelősség" motivál, ahogy nemrég Dr Illés Zoltán fogalmazott itt Pécsett. :) Viszont ez a harminckettedik tanévem a pécsi ANK 1. Sz. Általános Iskolájában. Abban az iskolában, amiben az "egész napos iskola" gondolata született és meg is valósult elsőként az országban.
Van tapasztalatom bőséges arról, hogy mekkora károkat tudnak a hozzá nemértő, önhitt politikusok okozni ötleteléseikkel a jövő generációinak. Ezért most nagyon örülök, hogy az új törvénytervezetek az érintettek bevonásával alakulnak. Örülök annak is, hogy nagyon sok jó gondolat van már ebben az első verzióban is. Nagyon jó, hogy a pedagógusok számára az önfejlesztéshez kötött karrierlehetőséget biztosít. Jó, hogy feketén-fehéren meghatározza, kinek mi a dolga. Nagyon jó, hogy figyelembe veszi a pedagógus szakma sajátosságait. Kifejezetten tetszik, hogy a minősítővizsgák bizottsága két intézményen kívüli személyt is tartalmaz, bár a szakszervezet képviselőjét még bevonnám. Viszont ez az egész vizsgásdi nem tetszik, de arról később.
Én hiszem, hogy egy társadalom boldogulásának az alapja a nevelés-oktatás, ezért most jöjjenek azok a pontok, amit vitathatónak érzek.
Az életpálya-modell céljával maximálisan egyetértek. Azt szeretnénk, ha a legkiválóbb fiatalok választanák ezt a hivatást és munkájukban örömöt lelve minél magasabb színvonalú lenne az iskolákban folyó munka. De ha én most pályaválasztás előtt állnék és úgy olvasnám a tervezetet, hát nem hiszem, hogy akarnék pedagógus lenni. Azt olvasnám ki belőle, hogy egy életen keresztül vizsgáznom kell és cserébe elérhetem, hogy nyugdíj előtt álló tudós tanárként is csak két és félszer annyit kereshetnék, mint az a pályakezdő, aki nem is biztos, hogy a pályán maradhat.
A fórumon Ön elsorolta, hogy hogyan él. Megint csak azt mondom, hogy egy mai fiatal nem biztos, hogy vonzónak találná a pedagógus életmóddal együtt járó mártirságot. Ön is, én is azért vagyunk még mindig a pályán, mert a sors mindkettőnket hivatástudattal vert meg, de tegyünk ellene, hogy a bennünket követő fiatal kollégák már ne cipeljék tovább a "nemzet napszámosai" stigmát, hanem valóban tegyük vonzóvá a pályát.
1. észrevétel: 2,65=265%
Vágó István népszerű műsorának pár éve még ez volt a címe. "Legyen Ön is milliomos." Az új kvízműsor már negyvenmilliós nyereményről szól - bizonyára nem véletlenül.
Én most nem tudom megmondani, hány százalék lenne korrekt, vonzó a 265% helyett, ezt tessék ügyvédek, informatikusok, közgazdászok életpálya modelljeiből kiolvasni, de abban biztos vagyok, hogy ez kevés és nem motiváló.
180 000 *2,65 = 477 000 Bruttó!
Jól elbeszélgettem magammal, amíg ezt a levelet fogalmaztam Önnek! :) Sikerült meggyőznöm magam, hogy nincs is olyan nagy baj ezzel a táblázattal. A közepe jó, csak mindig a vége miatt berzenkedem, de ennek szocializációs oka van. Én olyan városban élek, ahol a fenntartó egész pályám alatt úgy tekintett a bértáblázatra, hogy a benne szereplő összeg egyszerre alsó és felső határ is. Mondták, vannak olyan városok, ahol ezek a számok csak a kötelező minimumok. Olyan helyeken a 246% nem a plafon. Tehát a tervezetből én csak a"KÖT. MIN." szócskákat hiányolom. :)
2. észrevétel
Szubjektívnek, megalázónak és károsnak tartom a továbblépés feltételét ilyen minősítő vizsgához kötni. Az alkalmatlan tanárok kiszűrése a felsőoktatási intézmény kötelessége legyen, mert senki sem fogja kárpótolni az elvesztegetett lehetőségekért azokat a gyerekeket, akik egy oda nem illő személlyel töltik az iskolai tanulmányaik egy részét.
A már pályára kerülők értékelésénél is számomra döbbenetes, az ötvenes évek "önkritikagyakorló" módszereire emlékeztető önértékelés, önreflexió, stb. Alapból a továbbjutás feltételét a további végzettségek (pedagógia, andragógia, romológia, pszichológia, szakirányú továbbképzések), nyelvvizsgák, publikációk, taneszköz- és módszertani fejlesztésekhez kötném, de érdemes lenne a "hozzáadott érték" méréstechnikáján is elgondolkodni. Én eleve azzal kezdem az év elejét, hogy megiratok egy szintfelmérőt, majd ugyanezt a feladatsort ismét megiratom egy fél év múlva, és gyönyörködöm a gyerekek örömében, amikor szembesülnek azzal, hogy mennyivel okosabbak most, mint szeptemberben.
3. észrevétel
A KT tervezetben továbbra is szerepel a Pedagógus Kamara. Érdekképviseletre a szakszervezetet már kitalálták. Viszont a szakszervezet a tervezet szerint csak "intézményen belül" képviselhet. Azt hiszem, ez ütközik más jogszabályokkal.
4. észrevétel
A KT tervezetből a segítő alkalmazottaknál hiányzik a RENDSZERGAZDA!!! Pedagógiai asszisztens nélkül még valahogy ellébecolok, de nélküle nem. Egy PC-t nálunk hetente 22 tanuló használ. Ha nem volna segítőtársam, állandóan döntenem kéne, hogy tanítok vagy újratelepítem a programokat, amibe véletlenül valamelyik gyerek beletörölt vagy rosszul mentett. És még nem beszéltem a véletlen billentyűlenyomások, vírusok, kémprogramok, szoftver és hardverfrissítések problémájáról.
Az Informatikatanár levelezőlistáról küldök - hozzájárulásával és kifejezett kérésére - a mellékletben egy rendszergazdai észrevételt, ami tökéletesen bemutatja, mit jelent egy rendszergazda az oktatás számára.
5. észrevétel
Rám már az átmenet fog vonatkozni, tehát a lazán elintézett hatályos Kjt .ide vonatkozó szabályai. Így, négy évvel a nyugdíj előtt, nem szeretném, ha befagyna az amúgy is kevés fizetésem.
Sólyomné Baranyai Elza
ped.-mat.-inf.-gyak. tanár
Egy ötlet, ami talán megoldaná azt a problémát, hogy már az egyetemi évek alatt kiszűrődjenek a pályára alkalmatlanok…
Amíg meg nem szűnt meg itt Pécsett az informatika tanárképzés, 5 évig tartottam tanítási gyakorlatot a harmadéveseknek, mert nem volt elegendő lehetőség a két gyakorló iskolában. Viszont nekem 22 órában kellett tanítanom, semmiféle könnyítésem nem volt, és ehhez jött még hozzá félévenként a 10-12 hallgató. Rá voltam kényszerülve, hogy a hallgatók tökéletesen helyettesítsenek engem, mert a kicsikkel nem lett volna lehetőségem pótolni azt, amit esetleg ők elmulasztottak volna. A másik ok, amiért új módszert kerestem, hogy máig is rossz emlékem a saját egy hetes tanítási gyakorlatom.
A következő módszert alkalmaztam a hallgatóimon: Eléjük tettem az órarendemet és minden hallgatónak ki kellett választani két gyerekcsoportot, akikkel nem egy, hanem hat hétig kellett együtt-dolgoznia. Az első két hét hospitálás volt. Ez a két hét azért kellett, hogy megismerje a gyerekeket és azt is, hol tartunk, mit tudnak a gyerekek, mire építhet. Az óratervezeteiket a tanításuk előtt kétszer beszéltem meg velük és személyesen! (Közöltem velük, hogy nem tudok óravázlatot olvasni, csak hallgatni. Ezzel rákényszerült a hallgató, hogy kétszer elmondja, mielőtt a kicsik elé áll. Megtanulta a saját tervét.) Emlékszem, a pedagógusvénával megáldottak milyen izgalommal javították, osztályozták azokat a számonkéréseket, amiken a saját tanításuk eredményét mérték le a tanulókon. Az osztályozásnál meg alkudoztak saját magukkal, hogy mégis csak a jobb jegyet adják Józsikának, mert úgy igyekezett a kicsi..
Két hallgatóval különösen nagyon sokat küszködtem. Kissé elhúzódott a gyakorlatuk 6 hét helyett 8-10 hétre, mert "bokros teendőik" miatt nem értek rá felkészülni, és én meg nem engedtem őket úgy tanítani, hogy azt se tudják, mit akarnak.
Azóta eltel pár év és ismét hallottam felőlük. A vizespólós mellszépségversenyen részt vevő leány nem jutott el az informatika tanári diplomáig, és Jánoska is sokkal többet keres TV szerelőként, mint én tanárként. (Jánoska azóta is úton-útfélen meséli, hogy miattam módosított pályát, és valójában szeretettel gondol rám emiatt.:) Pedig én mindkettőnek megadtam a kincstári elégségest a tanítási gyakorlatukra, csak közben ők maguk döbbentek rá, hogy nem ezt a lovat akarják. (És a ló is jobban járt.) :)
Tetszik a törvénytervezetben, hogy a gyakorló iskolai tanárnak minden hallgatóval tartott órája duplán számít, bár a valóság meg az, hogy ha a hallgató tanított, az nekem 3-szor 1-1 tanórát jelentett. Kétszer hallgattam meg az óratervét és egyszer magát a tanítást. Viszont ha ugyanazon az évfolyamon párhuzamos csoportot választott, akkor ez az idő kevesebb volt. Tehát átlagban a 2 óra korrekt.
Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy a pályakezdő mellett legalább az első két évben a munkahelyén legyen egy ott dolgozó mentortanár, aki megtanítja az iskola szokásaira, adminisztrációs teendőkre. Akivel elbeszélgethet óravezetésről, fegyelmezésről, stb.
Ha új kollegát kapunk, én mindig örökbe fogadom az első pár hónapban, hiszen neki segítség nélkül még esetleg az is gond, hogy hol találja a matek szertár kulcsát. Kérdezni általában nem mernek, mert az a babona van a fejekben, hogy neki tanárként mindent tudnia kell, és ha kérdez - és akit éppen kérdez valami gonoszcsont, - akkor őt be fogják butának skatulyázni a tantestületben.
Nem tudhatom, hogy amit javasoltam, az egyedül üdvözítő módszer, de az én gyakorlatom a hallgató számára a valódi tanítás kipróbálását tette lehetővé, és így a saját bőre segített eldönteni, hogy az egyéniségének megfelelő pályát választotta-e.
Sólyomné Baranyai Elza
--------
Az új közoktatási törvény módosításával kapcsolatos észrevételek, javaslatok, kérdések
Szerb Antal Gimnázium
Egyetértünk:
- A törvény szellemiségével
- A törvény áttekinthető, pontos és egyértelmű szövegezésével
Kérdések, felvetések
4. számú melléklet: a középiskolai felvételit a középiskolák saját maguk szervezik
Célszerűnek tartanánk, ha a középiskolai felvételi írásbeli része továbbra is központilag lenne megtervezve, megszervezve. Így a vizsgatárgy követelményei egyértelműen és objektíven mérnék a tanulók tudásszintjét, és megvédenék a felvételi vizsga több intézményben való letételétől. (4. számú melléklet)
„Gimnáziumba csak megfelelő tanulmányi eredménnyel, felvételi eljárás szerint lehet felvételt nyerni.” Ez mit jelent? Ki szabja meg?
5. számú melléklet: 6-8 évfolyamos gimnázium indításának feltételei
- A 6 évfolyamosokkal szemben támasztott követelmények túl szigorúak, ezeknek csak nagyon kevés iskola tud majd megfelelni. Ezért megszűnik majd sok jól működő, színvonalas képzés, és ez ellentétben áll a minőség emelésével.
Az elvárások közül helyes a kompetenciamérés eredményével, az osztályok érettségi szintjével összekötni ezt. Javasoljuk, hogy az osztályok felsőoktatási továbbtanulási eredményeit is kövessék nyomon.
- Túlzónak tartjuk a 3 vagy 4 idegen nyelv oktatásának feltételét. „Aki sokat markol keveset fog”.
A jelenlegi órakeretben nem képzelhető el, és nyilván finanszírozási problémákat is felvet.
Inkább a második idegen nyelvet kellene nagyobb óraszámban oktatni, valamint a kiemelten tehetséges tanulóknak a jelenlegi 2 idegen nyelv mellé 1 idegen nyelv fakultatív tanulásának lehetőségét biztosítani (pl. latin nyelv).
§ Nagyon sok, hogy 2 műveltségi területen a tanulók 20%-a induljon tanulmányi versenyen.
- Túlzott elvárás, hogy ahhoz kötik a 6 évfolyamos képzési rendszerben maradást, hogy évente 1 tanulónak be kell jutnia valamilyen országos tanulmányi verseny, pl. OKTV döntőjébe.
Mindez értelmetlen stresszhelyzetet, teljesítménykényszert jelent mind a tanulók, mind a tanárok számára.
Érettségi vizsgák
- Túlzásnak tartjuk a tervezet szerinti 6 tantárgyból teendő kötelező érettségi vizsgát, elég lenne az 5 tárgy.
- Minden tanuló 2 tárgyból kötelezett emelt érettségire – ez túlzás, elég az egy tárgyból történő kötelező emelt szint
- A kötelezően választható természettudományos tantárgyból tett érettségit a jelenlegi felvételi pontszámítási rendszer tekintetében nem tartjuk sem igazságosnak, sem pedig indokoltnak
§ Informatika a természettudományos tárgyak között kapjon helyet, oda tartozzon.
§ Lényeges kérdés, hogy új alap és emelt szintű érettségi követelményeket mikor, kik dolgozzák ki.
§ A 60 óra önként választott társadalmi tevékenység gondolatát üdvözöljük, de a tevékenységeket konkretizálni kell, csakúgy, mint a feladatellátást kijelölő személyét /intézményvezető, fenntartó/, illetve annak ütemezését. De ez ne terhelje a pedagógusokat. A közösségi szolgálat megszervezése előreláthatóan nagy terhet ró majd az iskolákra. Ki fogja koordinálni és nyilván tartani ezeket az órákat? Miért csak és kizárólag szociális tevékenység lehet? Miért nem lehet az iskola döntése, hogy helyi szinten milyen szociális vagy más jellegű iskolán túli tevékenység az, amiben a diákok részt vehetnek? Pl. környezetvédelem (szemétgyűjtés), parkgondozás, délutáni programok szervezése, vagy akár csak az iskola szépítése, klubok működtetése, a kerület időseinek látogatása stb.
A közoktatási intézmény alapítása, működése és vezetése
- A munkaközösség-vezető megbízásának meghosszabbítását nem kellene egy alkalomra korlátozni, ez nem indokolt.
- Az intézményvezető kinevezése pályázat mellőzésével sérti az esélyegyenlőséget, az intézményvezetői posztra jelentkezőnek minden esetben legyen kötelező pályázatot benyújtania (7. old.).
Legyen többször is meghosszabbítható az intézményvezető megbízása (vitairat B verzió).
Az intézményvezetőt csak a nevelőtestület egyetértésével lehessen megbízni, és többször hosszabbítható legyen!
Intézményvezető ne csak két ciklusra legyen választható, ha a tanárok, szülők és a fenntartó egyetért kinevezésének meghosszabbításával.
- A pedagógus életpályamodell tervezet nagyon túlzó, nem csinál kedvet a pedagógus pályához. A továbbiakban a tanárok szakmai munkája kellene, hogy alapja legyen az előmenetelnek. Ennek mérése az 5 évenkénti ellenőrzéssel biztosított.
Félő, hogy a pedagógus többszöri vizsgáztatása a szaktanárt a tanítástól vonja el. A döntés-végrehajtás anyagi feltételei közt nem szerepel a minősítő bizottságok működésének anyagi feltétele, pedig 170 ezer fő minősítése esetén nem kevés.
A minősítési rendszerbe való csatlakozás 2012-ben még ingyenes, és utána kit terhel?
További kérdések, észrevételek, gondolatok
- 3 tantárgyból engedéllyel se lehessen javítóvizsgázni (9.oldal)
- Nem értjük, mi indokolja a tankötelezettség rövidítését, ami nyilván növelné a nagykorúság elérése előtti iskolaelhagyók számát.
- Ki finanszírozza majd a határon túli kirándulásokat (ha nem nyernek pályázaton), hiszen a határon belüli kirándulások finanszírozása is sokszor problémás.
- Kérdés, hogy a tanórán kívüli foglalkozásokra és szakkörökre hogyan lenne a gyerekeknek idejük a nagyobb terhelés mellett? Kötelezhetők-e erre? (29. oldal)
- Hogyan és miből oldható majd meg a kollégiumi elhelyezés? (29. oldal)
- Amennyiben 30 körüli a kötelező óraszám, a kötelező heti 5 testnevelés órát soknak tartjuk, ráadásul a legtöbb iskolában hosszú távon sem lesznek ehhez a feltételek adottak.
- Egyetértünk a tankönyvek számának csökkentésével, és hogy ne kelljen minden évben a tankönyveket újra nyomni, csak azért, mert pl. 2 feladat sorrendje megváltozik
- „Tehetséggondozás kötelező pedagógiai feladat”- jónak tartjuk
§ Nem értünk egyet a 17.sz. mellékletben az iskola technikai dolgozóinak létszám-meghatározásával.
- „A tanuló kötelességei és jogai” fejezetben szereplő megjegyzés: a tanuló kártérítési kötelezettségét fogalmazza meg. Ez valószínűleg szülői kötelezettséget jelent, ezért a „szülő kötelességei és jogai” fejezetben ennek tételesen meg kellene jelennie.
- 3. számú melléklet: Hídprogram
A 0. évre „legalább 8 tanuló igénye szerint bármelyik középiskola által megszervezhető, „kötelező megyei feladat”. A tanuló választja meg a középiskolát vagy a megye jelöli ki a középiskolát?
- Hol szerepel az iskola személyiségformáló, közösségnevelő szerepe? Mindenütt, de a hat évfolyamos oktatásnál is fontos a nevelő tevékenység, de a törvény mintha csak az ismeretek átadásával és számonkérésével foglalkozna, pedig az ilyen korú gyerekek még nagyon érzékenyek az értékek közvetítésére.
------------------
A pedagógus életpálya-modell
Vélemény
Végre komolyan foglalkoznak kormányzati szinten is a pedagógusok élet lehetőségeivel. A liberális oktatás politika beláthatatlan károkat okozott. Gondolok itt a tanár kezéből kivett fegyelmezési lehetőségekre, az iskolai erőszak terjedésére, az egyszakos tanárok megjelenésére, a természettudományos, műszaki tárgyak visszaszorítására, az ellenőrzés nélküli általános iskolai oktatásra, hogy csak néhány példát emeljek ki a sok közül.
Ezek az okok vezettek oda, hogy ma nincs szakmunkás, diplomás munkanélküliek keresnek megalázó körülmények között állásokat, miközben a gazdasági élet várja, keresi a szakembereket.
A kormányzatnak be kell látnia, hogy jelenleg az oktatásba fektetett energia, pénz térül meg leghamarabb. Csak kiművelt fővel rendelkező állampolgárok tudják kitolni az országot ebből a kátyúból. Itthon kell tartanunk a fiataljainkat, ne más ország boldogulására képezzünk embereket, hanem magunknak. Van olyan uniós ország, amelyik nem költ orvos képzésre, mert a bevándorlókkal el tudják láttatni a feladatokat.
Minden lehetőség, ember, eszköz a rendelkezésre áll, csak el kell kezdeni dolgozni.
Megalázóan alacsony a tanárok bére. Elvárt az egyetemi végzettség (néha több is), de egy kezdő mérnök, diplomás minimum 3-szor annyit keres, mint egy 25-30 éves gyakorlattal rendelkező tanár, akinek a hónap végén már csak néhány forintja van, alig tudja kihúzni a következő fizetésig. Ezektől az emberektől várjuk el a jó, az önzetlen, önfeláldozó munkát. A kollégák a tűréshatáron vannak, bármikor robbanhat az „időzített bomba”.
Tanárképzés
Jó ötletnek tartom az alkalmassági vizsgát. Nem kell olyan emberekre költeni, akiről messze lerí, hogy csak azért jelentkezett tanárképzésre, mert máshova nem vették föl.
Dicsérni tudnám, ha a Bolognai rendszerből kivennék a pedagógus képzést, hiszen egy BSC fokozattal még elhelyezkedni sem lehet iskolában.
A 6 éves képzésre nincs szükség. Eddig is elég volt 5 év, a tanárok be tudtak illeszkedni az iskolák életébe. Nincs arra szükség, hogy az egyetemek mindenféle mondva csinált indokkal még bent tartsák a hallgatókat. Ez pénz kidobás. Adjanak forrást az iskolának pl. mentorálasra, képzésekre. Olyanok foglalkozzanak a jelöltekkel, aki az iskola közelében vannak. Az iskolában lehet megtanulni a szakmát. Vonjuk ki a rendszerből a rengeteg „szakértőt”, trénert, tanácsadót, akikre nincs szükség. Az iskolák tudják, hogy mi kell nekik. Természetesen nagy szükség van a felügyeleti rendszerre, a rendszeres ellenőrzésekre, de ha van egy világos követelmény rendszer, akkor működnek a folyamatok..
Minősítő eljárás.
Megfelelőnek tartom a besorolásokat, bevezetésüket kipróbálás után javaslom, mint ahogy a dokumentumban szerepel. A mi iskolánk biztosan jelentkezne a kipróbálás helyszínére.
A minősítő bizottság összetételével egyet értek, de kimaradtak a nyugdíj előtt álló, minősítésen részt nem vevő kollégák.
Gyakornoki időszak
Nagyon tetszik, hogy aki második alkalommal sem megy át a minősítő vizsgán, az nem lehet tanár. A többi részlettel egyet értek.
Pedagógus I-II-III, tudóstanár
Szimpatikusak az elképzelések, de az ördög a részletekben lakozik, a valóság mutatja meg a rendszer hibáit, problémáit. Mindenképpen bele kell vágni.
Megtisztelő a törvény alkotójától, hogy gondolt a nyugdíjba készülő kollégákra is. Köszönjük nekik.
A 3. mellékletben szereplő bértábla alapján miért az első fokozatba kerül a tanár, függetlenül a letanított évektől? Soha sem lesz Ped.III.15. kategóriás.
Fontosnak tartanám még a skandináv országok gyakorlatának bevezetését, miszerint a pedagógus 6-7 évente kapna egy év fizetett szabadságot, mikor regenerálódik és képzésekre jár, megújítja módszertani eszközeit, új dolgokat tanul, tanulmányokat ír, de nincs közvetlenül gyerekek közelében. Az alkotói szabadság ehhez hasonló lehet, de a részleteket nem látjuk még. Az elképzelés viszont jó.
Tisztelt Illetékesek. Higgyék el, hogy a mai fiatalok között dolgozó kollégáknak erre nagy szüksége van. Nagy szavak, de életminőségük javulna ezzel, és nem is kerülne relatíve pénzbe, mert most is kifizetjük túlórába a képzéseket.
Pedagógus szakvizsga
Nagyon jónak találom, hogy csak megfelelő intézményben és 4 félév alatt lehet megszerezni. Elég volt az egy éves gyors talpalókból. Pénzkidobásnál többet nem értek.
Pótlékok, kiegészítő illetmények.
Végre differenciál a rendszer a végzett munka alapján. Nem mindegy, hogy egy falusi kicsi iskola igazgatója valaki, vagy egy mamut intézményben (2-3 ezer tanuló, több száz tanár) szervezi a munkát. A tanár kollégák munkája sem egyenértékű egy gimnáziumban, illetve egy szakiskolában, ahol 30%-ot is elérhet az SNI-s tanulók aránya. Igenis, ezeknek az embereknek több pénzt kell adni, mert nehezebb a munkájuk.
Nem szerencsés viszont az eddigi pótlékok elvonása (pl. számítás technikai pótlék).
Köszönöm a megtisztelő bizalmat, hogy véleményezhettem a dokumentumot.
Kiskunfélegyháza, 2010. december 12.
Ágoston Tibor
igazgató
közoktatási szakértő
------------------------
Az új közoktatási törvény koncepciójának véleményezése
Az egész koncepció nagy-nagy értéke, hogy visszahozza a régi, jól bevált elveket és végre szakemberek döntenek.
1. A törvény új vonásai
Kiemelnék néhány szempontot, ami különösen megragadott:
- A közoktatás közszolgálat
- Nagyobb állami szerepvállalás
- Ingyen tankönyv az általános skolában
- Külső szakmai ellenőrzés
- Új finanszírozási rendszer
- Csökkenti a felsőoktatásba jutó tanulók számát
2. Alapelvek
A legnagyobb súlyú kérdés a hároméves szakképzés bevezetése. Ez nagyom jó, de csak akkor lesz sikeres, ha előtte az általános iskola reformját tervezzük meg. Nem lehet az, hogy funkcionális analfabéták érkeznek a szakképzésbe. Ezeket a tanulókat előbb az alap dolgokra kell megtanítani, azután jöhet a szakmai képzés.
Szerencsés gondolat a második szakképzés ingyenessé tétele.
3. Általános iskola
Hiányolom, hogy az általános iskolát mindennemű záróvizsga nélkül el lehet végezni. Nincs kontrol.
Javaslom: negyedik és nyolcadik után legyen záróvizsga, melynek sikertelensége esetén, nem lehetne tovább lépni.
Nem tartom szerencsésnek, hogy tanítónők feltaníthatnak felső tagozatba. Van mit tenniük alsó tagozaton is.
4. Középiskola
Az SNI-s, HH-s, HHH-s tanulók száma ugrásszerűen nő. Bővíteni kellene a Dobbantó- és az Arany János programba bevonhatók létszámát.
Jónak tartom, hogy a fogadó iskola követelményei határozzák meg az áthelyezés feltételeit.
5. Szakközépiskola
A régi, jó bevált formát javasolnám visszaállítani. (másodikban megkezdődő szakmai alapozás, negyedikben érettségi és szakmunkás vizsga, ötödikben technikusi vizsga.) A 4+1-es modell már bizonyított.
6. Gimnázium
Mindenképpen csökkenteni kell a gimnáziumban tanulók létszámát. Nem lehet megengedni, hogy pl. 2-es átlaggal nyelvtagozatra lehessen bejutni.
A „Győri példa” bevezetését javaslom.
A hatosztályos és a nyolcosztályos gimnázium feltételei nagyon szigorúak. Országosan csak néhány gimnázium tud szerintem megfelelni ezeknek a kritérumoknak. Viszont megoldja az általános iskolából való elszippantás problematikáját.
7. Közoktatási intézmény alapítása
Az iskolák alapításánál, fenntartásánál szigorítani kellene a feltételeket. Szakképzést, felnőttképzést csak szakiskola vagy szakközépiskola végezhessen, mert nagyon megnőtt a „diploma táskában elférő” szakképzők száma. Ezek sokszor hiteltelenek, de végzettséget , bizonyítványt adnak ki. A szakiskolákban minden feltétel adott az ellenőrizhető oktatáshoz.
A vezetők megbízásánál a munkaközösség vezetők kétszeri meghosszabbítását (2x5 év) túl szigorúnak tartom. Az igazgató helyettesek viszont korlátlanul hosszabbíthatóak Jó szempont, hogy őket is csak 5 évre lehessen kinevezni, mert ezzel a leváltás lehetősége nyílik meg az igazgató számára.
Az intézmény vezetőjének megbízásánál feleslegesnek látom a megyei oktatási hivatal bevonását. Szerintem a „C” verzió a legjobb (nevelő testület véleményének kikérése után 5 évre) , a kinevezés többszöri hosszabbíthatóságával („B” variáns). A fenntartó nevezi ki végül az intézmény vezetőjét, ennek a testületnek kell a szerepét erősíteni.
8. Tanulmányokban való előre haladás értékelése.
Nagyszerű, hogy visszaáll általános iskolában a buktathatóság és a jeggyel történő értékelés. Támogatom azt is, hogy csak 3 tantárgyi bukás esetén lehessen pótvizsgázni.
Meglepő, de jó a magatartás és a szorgalom egyforma értékelése. Végre itt is van 1, nem megfelelő minősítés.
Záróvizsga bevezetését javaslom 4. év és 8. év után. Ezek legyenek központi vizsgák, és aki nem tudja teljesíteni, az ne mehessen tovább. Néhány iskolában már jól működik.
Nem javaslom a nagy felmenő rendszer illetve a nem szakrendszerű oktatást, mert ezzel csak a tanítónők álláshelyeit mentjük meg, hatékony munka, eredmény nem sok van mögötte. (tisztelet a kivételnek).
9. Érettségi vizsga
A szakközépiskolában két szakmai tantárgyból javaslok vizsgát tenni a választható tantárgyak keretében. A többi 4 kötelező tantárgy maradjon.
Egyetemi felvételihez kötelezővé tenném az emelt szintű (központi) tantárgyi érettségit.
Számomra nem teljesen világos a 60 órás közösségi szolgálat, mint az érettségire jelentkezés egyik feltétele. Gondolom később pontosan ki lesz ez is dolgozva.
10. Pedagógusok jogai
A jogok felsorolásánál szükségesnek tartanám felsorolni a védelmüket, kiemelt státuszukat. Meg kell védeni a pedagógust az egyre növekvő iskolai erőszakkal szemben.
Vissza kell adni a fegyelmezés jogát az órát tartó tanárnak. A renitens diák azonnal eltávolítható lehessen az iskolából.
Mivel az iskola nem szolgáltató intézmény, ezért nem fogja átvenni a gyerekek teljes körű nevelését. Ebben a folyamatban a szülőnek igen nagy feladata és kötelessége van.
Köteles legyen az aktív és hatékony együttműködésre. Tarthatatlan, hogy szülői értekezletekre, fogadó estekre már alig jár valaki.
12. Finanszírozás
Nagyon jó ötletnek tartom a közalkalmazottak bérének központi finanszírozását. A dologi kiadások sok önkormányzat nehezen vagy egyáltalán nem fogja teljesíteni. Probléma lesz a leutalt normatívák csökkenése miatt is. A gazdag városokban jó lesz majd dolgozni, de kis falvakba nehéz lesz tanárt találni.
Fő probléma a szakképzésben a mérnökök és szakoktatók pótlása. Sokan nyugállományba vonulnak és ezért a fizetésért, nem lehet még pályakezdő mérnököt sem kapni. Szükséges egy jelentős bérreform kidolgozása.
Fontosnak tartom, hogy irányelvként az oktatást segítők számát 30%-ra kellene minimum emelni.
13. Oktatási Hivatal és a megyei kormányhivatalok
Túlzottnak tartom, hogy a megyei kormányhivatalok első-, és másodfokú hatósági jogkört kapnának.
Nagyszerű viszont, hogy visszaáll a központi ellenőrzés és minősítés. Ez nagy segítség az igazgatónak és a fenntartónak egyaránt.
Nagyon fontosnak tartom a mentorok, szaktanácsadók újbóli megjelenését.
Az új programok elindulása előtt kezdjék el a munkát és ne egyszerre, mert az káoszhoz vezet. Jó példa a „Dobbantó program”, mely egy év felkészülés után indult, nyugodtan állíthatom, hogy szinte probléma mentesen. Mindenki tudta és tette a dolgát.
14. Irányelvek a csoportok és osztálylétszámok megállapításához
Jó lehetőség az alsó tagozat helyben hagyása már 8 fő esetén is.
Szerencsés az osztálylétszámok csökkentése is.
A gyakorlati képzésben az RFKB ezektől eltérő tanuló létszámot is engedélyezhet. Kinek lesz ekkor igaza? Mi lesz a csoportok összevonásával, az osztályon belüli több szakma megjelenésével? Sok-sok apró kérdés jelenik meg a hétköznapokban.
Kiskunfélegyháza, 2010. december 12.
Ágoston Tibor
Igazgató
Közoktatási szakértő
---------------------
Szakoktatási feladatok és lehetséges megoldások
Véleményezés
A szakoktatási munkacsoport által készített anyag, bár kicsit túl tudományos nyelvezetet használ, egyet lehet érteni a felvázolt koncepcióval. Nagy probléma, hogy országosan szervezetlenül, összehangolás nélkül, területi elosztás figyelmen kívül hagyásával történtek az erőforrások elosztása. Elfogadhatatlan, hogy sok munkával az iskolában megírt és lebonyolított projektek pénzügyi elszámolásánál közel 2/3-ot vissza kell osztani „szakértőknek”, illetve a projekt menegmentnek.
Az iskola szerkezetre vonatkozó vélemények
Jó gondolat a régi, bevált hagyományokhoz való visszatérés. Nekünk már nem kell újat kitalálni, nem kell bizonyítanunk, mert a statisztikai adatok és versenyeredmények mindezt megteszik. A 3 éves képzés visszahozása a szakképzésbe megoldhatja a problémákat, de ehhez előbb az általános iskola reformját kell elkezdeni, végrehajtani. Funkcionális analfabétákat nem lehet egyetlen szakmára sem megtanítani.
Szükségesnek látom az olvasási-, szövegértési-, számolási-, és írásbeliségi kompetenciák, készségek és képességek maximális megerősítését, mire a középiskolába jönnek.
Szükséges lenne a 4. és 8. év végén központi vizsgát tenni és sikertelensége esetén a tanuló ne folytathassa tanulmányait felsőbb osztályban. A lemaradókra felzárkóztató programok várnának.
Át kell szervezni a pályaorientációs órák szerkezetét. 7.-ben és 8.-ban konkrét kézműves foglalkozások keretében a tanulók megismerkednének az alapvető anyagokkal, szerszámokkal.
El kell kerülni, hogy az osztályfőnök(nő) határozza meg egy osztály tovább tanulását.
Az alapvető feladatok megtanítása nem a középiskola feladata.
Mindenki a duális képzésben látja a megoldás kulcsát. Ezt nem kell bevezetni, hiszen ez már volt, van és lesz a szakképzésben. A megvalósítása már nem ilyen egyszerű. A vállalati tanműhelyek megszűntek vagy megszűnőben vannak. A kinti szakoktatók nehezen boldogulnak a tanulói neveletlenséggel, a motiválatlansággal.
Szükséges mindenképpen fenntartani az iskolai tanműhelyeket, mert itt vannak meg a tárgyi-, és személyi feltételek, amik biztosítják az ellenőrizhetőséget és csőd esetén a tanulók további képzését. Ez a szakképzés legfontosabb feltétel rendszere.
Oktatáspolitikai feladat még, hogy az iskoláknak és a TISZK-eknek meg kellene adni a jogot a „tanuló szerződések” kötésére, és azoknak a gazdálkodó szervezetekhez hasonlóan a költségeknek a visszatérítését. Ez nem sértené a duális képzés elveit és a tanulóknak csak kb. 10-15%-át érintené.
Javaslatom szerint a szakközépiskolában a 4+1-es rendszer vált be a legjobban. 10.-ben megkezdődne a szaktárgyak alapozása, 12.-ben érettségi vizsga és szakmunkás vizsga lenne, majd 13. osztályban a technikusi vizsga következne.
Talán így lehetne a végzettek mobilitási képességét és a munkaerő piac igényeit összehangolni.
A szakképzőhöz kellene csatolni a felnőttképzést is, amivel ezt a nagy káoszt meg lehetne szüntetni. Nem szabad megengedni a diploma táskában elférő szakképzők működését.
A szükséges dokumentumok kidolgozása
A szakma elsajátításához szükséges alapvető dokumentumokat (központi program, Szvk) továbbra is alapkövetelményként kell kezelni. Az ezekből kialakított szakmai programok az iskolák sajátosságait és lehetőségeit tükrözik. Az évente változó dokumentációk, képzési évek hossza nagymértékben befolyásolja majd a központilag elvárt kompetenciák és eredmények teljesülését.
OKJ felülvizsgálatának szükségessége
Az OKJ felülvizsgálata szükséges, de egy szélesebb alapon nyugvó, a szakképzésben résztvevők aktívabb bevonásával. Az új OKJ-ben igaz, hogy kevesebb szakma szerepel, mint elődjében (OSZJ-ben), de ha a rész szakképesítéseket és az elágazásokat is figyelembe vesszük, akkor alapvetően nem változott az oktatott szakmák száma, viszont egyes szakmák teljesen eltűntek, némely szakmáknál viszont hiányoznak a rész szakképesítések, ráépülések. Sok szakma esetén nincs összhang a szakképesítés és a rész szakképesítés között. A rész szakképesítések követelmény moduljai nem részhalmaza a szakképesítésnek.
A rész szakképesítések és elágazások képzése az iskolarendszerű képzésben csak nehezen valósítható meg, mely különböző felnőttképzési intézmények (magániskolák, Kft-k, stb.) lehetőségeit növeli a szakoktatás területén.
El kell dönteni, hogy kompetenciákat vagy rész szakképesítéseket akarunk, vagy polihisztorokat képezzünk széles szakmai alapozással?
Az OKJ-ban meghatározott iskolarendszeren kívüli képzésben felsorolt szakmák óraszámai nem biztos, hogy elegendőek egy-egy szakma teljes értékű elméleti és gyakorlati képzést is magába foglaló elsajátításához.
A szakmák közül többet kellene érettségihez kötni, mert olyan technológiákat kell alkalmazniuk, melyhez már kevés a 8 osztályos kompetencia.
A technikusi szintre szükség van, mely átmenet a középiskola és a felső oktatás között.
A felsőfokú szakképzést a középiskolában kell hagyni, ne vigyék el az egyetemek azokat a tanulókat, akiket nem vettek föl. Erősíteni kell a középszintű dolgozók szintjét, létszámát.
Gyakorlati orientáltság fontossága (elmélet-gyakorlat aránya, szakmákhoz igazítása)
A 2010/2011. tanévben a szakmák többségét érintő két éves szakképzésben nehezen valósítható meg a szakmák gyakorlat orientáltsága. Az elméletre egyre kevesebb idő jut. A tanulókból (már akik képesek a követelmények teljesítésére) „szakbarbárokat”, és nem szakembereket képezünk.
A szakiskolába bekerülő funkcionális analfabétákból kettő, de még három év alatt sem lehet megfelelő színvonalú szakembert képezni.
Át kell szervezni a pályaorientációs órák szerkezetét. 7.-ben és 8.-ban konkrét kézműves foglalkozások keretében a tanulók megismerkednének az alapvető anyagokkal, szerszámokkal.
Az elmélet-gyakorlat arányának természetesen változónak kell lennie, hiszen vannak szakmák, melyek kellő elméleti ismeretek nélkül nem szerezhetőek meg, főleg az érettségihez kötött szakmák esetén.
Követelményrendszer, szintvizsga, szakmai vizsga
Két éves képzés esetén az első szakképző évfolyam végén még viszonylag kevés a mérhető szakmai-, gyakorlati tudás. Célszerű lenne a 12. évfolyam első félévében szervezni szintvizsgát. (Nem akadályozza a szakmai versenyek jelentkezését.)
Egységesíteni szükséges a szintvizsgák nehézségi fokát, ami most nagyon eltérő.
Az OKJ vizsgarendszerben az SZVK-k eltúlzott mértékű 1 főre jutó gyakorlati időtartamot határoz meg, így egy vizsga akár 5+1 napos is lehet. Ez nem reális sem szervezési, sem finanszírozási, sem a vizsgáztatók rendelkezésre állása szempontjából. Vizsgáztató szakember véleménye: „ha egy gyakorlati tevékenység elvégzéséhez a maximális időre volna szüksége a vizsgázónak, akkor nem is lenne szakember”.
A jelenlegi vizsgarendszerben hihetetlenül eltérő színvonalú vizsgák vannak különböző lobbiknak megfelelően. Jobb volt a régi, hagyományos vizsgáztatás, mely során egy helyi szinten összeállított gyakorlati feladat és két-három szóbeli tétel, központi tételsor alapján.
Oktatási folyamat-, vagy a kimenet szabályozás a jó megoldás?
Mindkettő nagyon fontos, elválaszthatatlanok egymástól, hiszen egy jól felépített és végrehajtott oktatási folyamat után a kimenet is megfelelő lesz.
Az oktatási folyamat szabályozását viszont az általános iskolában kell kezdeni, mint ahogy az anyagban is szerepel.
Sajnos mindig csak hirtelen jött ötletekről beszélünk, a tudatos végrehajtás továbbra is hiányzik.
Irányított ellenőrzés, segítés szükségessége
A szakfelügyelet szaktanácsadói rendszerré alakítása tulajdonképpen megszüntette a szakmai felügyeletet. A régi rendszernek kétségtelenül voltak előnyei, de a túlzott ellenőrzés már gátja volt az oktatásnak, az adminisztrációs terhek miatt. A folyamatos szerkezeti áltoztatás egyébként is nehezíti a közös álláspontok kialakítását az egyes szakmacsoportokban.
Az NSZFI által működtetett szaktanácsadás nagyon változó színvonalú. Sok esetben Ők sem tudnak választ adni az iskolák által felvetett kérdésekre. A kamarák pedig még nem rendelkeznek kellő számú és tudású szakemberrel, szakmai apparátussal, hogy hatékony segítséget tudjanak adni.
Az igazgató szerepének változása (menedzser vagy szakmai, pedagógiai irányítás)
Ma talán a menedzser típus látszik megfelelőnek, de mindenképpen szükséges az intézmény egyszemélyes vezetőjének megfelelő szakmai-, pedagógiai háttérrel és jó helyettesekkel rendelkeznie.
Átjárhatóság
Az iskolán belüli átjárhatóság megoldható azokban az intézményekben, melyek rendelkeznek szakközépiskolai és szakiskolai osztállyal is. Itt a jobb képességű szakiskolai tanulóknak is van lehetősége a szakközépiskolai képzésbe is bekapcsolódni, de ez természetesen visszafelé is működik.
A szakmák központi programjából az egyes iskolák nem egyformán állítják össze a helyi tantervüket, még olyan TISZK-ekben sem, ahol vannak szakmacsoportos bizottságok. Ez mindenesetre megnehezíti az átjárhatóságot az egyes intézmények között.
Elkészültek sok helyen az új TISZK-es tananyagok majdnem az összes szakmában, ezeket kellene alkalmazni, miközben félre kell tenni a kicsinyes helyi kívánságok listáját.
A modul rendszer elviekben tudná biztosítani az átjárhatóságot, de „rugalmas” kezelése problémát okoz az intézményeknek.
A modulos rendszer ötlete jó, de a tantárgyiasított forma nem igazán alkalmas a megvalósításra. A jelenlegi finanszírozási rendszerben egyetlen iskola sem képes felvállalni azt, hogy egyes modulok oktatásakor valaki ne végezzen munkát. Bár ilyenkor szakmai órák hiányában akár fejlesztő-felzárkóztató órákat lehetne tartatni azokkal a tanárokkal, akik modul szünetben vannak. A modulok számát, tartalmát felül kell vizsgálni, mert sok a szakmaiatlan illetve felesleges tananyag elem. A tananyagok mennyiségét is csökkenteni kell, mert az elméleti részekre nem jut elég idő.
Felnőttképzés
A felnőttképzés az iskolák számára az egyik kitörési pont lehetne, mivel itt biztosított a megfelelő szakember gárda, eszközrendszer, és csak néhány speciális képzettségű oktatót kellene beszervezni. A jelenlegi helyzet problémája, hogy iskolai rendszerben csak diplomás kollégák dolgozhatnak, míg az iskolán kívüli szakképzésben pedagógusi-, megfelelő szakmai képzettség nélkül, pusztán kapcsolati tőke alapján lehet tanítani.
Az iskolai rendszerben oktató iskolák nehezen boldogulnának a 200-300 órás tanfolyamokkal, az éves munkatervük miatt. Ezen kell változtatni, hiszen a szakiskolákban lehet ellenőrizhetően, minőség biztosítással lefedetten, garantált kimeneti követelményekkel a képzéseket megvalósítani. Meg kell határozni minden szakképesítésnek a minimális és a maximális képzési idejét.
Az akkreditáció nagyon drága egy-egy tanfolyam elindításához. Ha mégis megvalósul, két-három sikeres tanfolyam után nem valószínű, hogy kellő számú jelentkező lesz.
A felnőttképzés lehetőségét egyszerűsítsék az önkormányzati iskolák számára.
Az oktatott csoportok létszámánál, összevonhatóságánál vegyék figyelembe a szakma sajátosságait (pl. baleset veszély, gyakorlati képzés sajátosságai).
Ne a minél nagyobb „fizető létszám” legyen a beiskolázási fő szempont. Engedném akár a 4-5 fős csoportokat és akár a több szakmát is, mert ezzel nagyobbak lennének a végzettek elhelyezkedési esélyei.
Kiskunfélegyháza, 2010. december 29.
Ágoston Tibor
igazgató
Műszaki Oktatói (Kamara) Egyesület
Gyakorlati Oktatói Tagozat
---------------------
Feljegyzés
Készült a Karacs Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tanári dolgozószobájában 2010. december 15-én a 1430-tól tartott megbeszélésen.
Jelenlevők: Faragóné Kiss Ágnes
Nemesné Nagy Erika
Palya Tamás
Szilágyi István
Telegdi Károly
A megbeszélés témája: A változtatás előtt álló közoktatási törvény és a pedagógiai életpálya- modell véleményezése.
I. A pedagógusok életpálya-modellje törvénykoncepciójáról
- Jónak tartjuk, hogy készül életpálya-modell, illetve mindazt, amit elméletileg az alapot adja (presztízsnövelés, minőség, biztonság, megfelelő életszínvonal, szakmai fejlődés, az alkalmatlanok kitűzése, stb.)
- Kérdések számunkra a következők:
- A gyakorlati alkalmazhatóság: Mikor lesz elég szakértő? Honnan lesz anyagi forrás a minősítésre. Mikor / honnan lesz idő a munka elvégzésére?
- Mi lesz a most kötelező, valamilyen szinten működtetett intézményi értékelő és minősítő rendszerrel?
- A minősítéshez megadott szempontok túlságosan általánosak (munkaköri leírásra emlékeztetnek, vagy a házirendben szabályozhatók, pl.: a dolgozat íratása, javítása), illetve nagy súlyt kap az „adminisztrációs” tevékenység.
- Hogyan lehet majd figyelembe venni, hogy a tanulók / osztályok / képzések között, hozott tudásuk között is lényeges különbségek vannak? (Külső, központi vagy belső iskolai szabályzat kell hozzá?) Hogyan lehet elkerülni, hogy ne kerüljenek hátrányba azok a kollégák, akik a több tekintetben hátrányos helyzetben lévő tanulókkal foglalkoznak?
A szempontok között szerepel: „A pedagógus etikai szabályok tiszteletben tartása.” Sajnos, az etikai szabályokat is írásban kell rögzíteni. Ilyen „kódex” viszont nincs minden iskolában. Lesz központi etikai kódex?
- A „Kivételek” részben szerepelnek a 10 évvel nyugdíj előtt állók, akiknek ugyan nem kötelező a minősítés, de a jelenlegi Kjt. nem biztosít számukra előrehaladást (a 14. fokozat után nincs előrehaladási, továbblépési lehetőségük).
- Jónak tartjuk az osztályfőnöki pótlékok differenciálását. Kérdéses viszont a differenciálásához szükséges szabályzat. Központi vagy belső lesz?
- Feszültségforrást érzékelünk a már pályán levő és a pályakezdő pedagógusok minősítésében, illetve kidolgozatlannak tartjuk a már pedagógusként dolgozók minősítését. Miért nem lehet őket – a pályán töltött idejük figyelembevételével – az I. vagy a II. kategóriába sorolni. Ekkor további kérdés, hogy a kategóriában megállapított idő vonatkozik-e rájuk, ha minősítést kérnek. Pl.: Egy 25-30 éve pályán levő szakvizsgás pedagógus, ha „automatikusan” megkapná a II. kategóriába való besorolást, kérhetné-e azonnal a minősítést, hogy a III. kategóriába kerülhessen? Vagy számára ez már eleve lehetetlen lesz?
- Mit jelent az V. részben szereplő megfogalmazás: „a fenntartó szándékait is képviselő intézményvezető”?
Jelentheti azt is, hogy ha a fenntartó nem akarja / tudja finanszírozni (?), a pedagógus nem kerülhet magasabb fokozatba?
- Garantálható-e a továbbképzési kötelezettség teljesítésére a központi forrás?
- Azt olvastuk, hogy kísérleti jelleggel a 2011/2012. tanévben indul a minősítés.
Hogyan lehet jelezi, ha egy intézmény szeretne a „kísérletben” részt venni? Kell-e ehhez a részvételhez nevelőtestületi egyetértés, vagy a vezető egyedül is dönthet erről? A kísérletben való részvétel minősítéssel – átsorolással – jár-e?
- Eddig arról hallhattunk, hogy a pedagógusok terhelését csökkenteni kell, pl. a kötelező óraszám csökkentésével. A tervezetben látható -1 óra nem csökkenti a terheket. Különösen nem, ha marad a kéthavonkénti elszámolás. Tapasztalatunk szerint a kötelező óraszámon felül kell 1-2 óra, hogy ne kerüljön valaki „minuszba”.
II. A közoktatási törvény tervezett változtatásairól
1. Több módosítást jónak találunk, a teljesség igénye nélkül néhány:
- alapvetések és alapelvek (közszolgálat, jogok és kötelességek egyensúlya, az érettségi színvonalának emelése, tehetséggondozás; erkölcsi és szellemi értékek)
- külső ellenőrzés
- a 2. szakképesítés is ingyenes
- a „középfokú iskola” megnevezés használata ( a szakiskola is a Nat-nak megfelelően)
- a szakiskolai képzés egységesítése (3 évfolyam – értelmezésünk szerint a most „előrehozott”-nak nevezett támogatása)
- hídprogram
- max. 3 tárgyból lehet javítóvizsgát tenni
- saját (iskolai) felvételi lehetősége, stb.
2. Több esetben viszont hiányosnak (homályosnak) vagy vitathatónak érezzük az olvasottakat. Ezekre vonatkoznak a kérdéseink:
- Miből/mikor lesz „nagyobb költségvetési ráfordítás”?
- Lényeges változás-e, ill. mi indokolja, hogy 17 éves korig tart a tankötelezettség?
- Eddig is megfogalmazódott az ún. átjárhatóság, amit a kerettantervek – elvileg – biztosítottak. A tervezetből az derül ki, hogy a 6 és 8 évfolyamos gimnazisták a külön kerettanterv szerint nem élhetnek majd ezzel.
- A 8. évfolyam utáni hídprogram – úgy tűnik – az eddigi szakiskolai felzárkóztató program helyére lép. A szöveg szerint: „középiskolában szervezhető”. Tehát lehet szakiskolai, szakközépiskolai és gimnáziumi képzésre előkészítő is?
Megyei feladatként van megjelölve. Nem megyei fenntartású intézményben is megszervezhető? Lehet-e több ilyen osztály egy intézményben? (A fenntartón múlik?) Lesz-e hozzá kiegészítő normatíva rendelve (az alacsony osztálylétszám miatt)?
- Az érettségivel kapcsolatban is több kérdés van:
Mit jelent a „60 óra közösségi szolgálat”/”társadalmi tevékenység” (ahogy még szerepel)? Ki/mikor fogja ezt megszervezni, számon tartani, igazolni? (Akiket először érinthet a 2014-es bevezetés, már most középiskolások!)
Előrehozott érettségire lehet az igazolás, teljesítés nélkül jelentkezni?
A szakmai vizsgára való jelentkezésnek miért nem feltétele?
Miért válthatna ki 2 érettségi tárgyat a szakközépiskolában 1 szakmai tárgy választása? Nem értünk egyet azzal, hogy a szakmai tárgyat kötelező érettségi tárgy (matematika, történelem) helyett lehessen választani.
- Miért nem választhatja meg az igazgató a helyetteseket? (A szövegben az szerepel: „a nevelőtestület javaslatára”.)
- Mit lehet tenni/milyen következménnyel jár, ha a tanuló magatartása „nem megfelelő (1)”?
- „A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok működésének szabályairól” c. részhez
Több olyan dolgot megfogalmaz, melyet támogatni lehet, pl.: többlet-teljesítmény elvárása, az iskola részvétele országos tehetséggondozó programokban, a kompetenciamérés magasabb eredménye, tanári végzettség – ez eleve feltétel a középiskolában!-, tehetséggondozó tanúsítvány, versenyfelkészítés.
Nehezen értelmezhető viszont az 5. bekezdés („A világosan megfogalmazott … kezdetű): Mit jelent a „párhuzamos osztályok”? (Olyan iskolában, ahol 1 hat évfolyamos osztály indul évente, a 7. és a 8. évfolyamon nincs „párhuzamos”.) Kérdéses a szakkörök, tanórán kívüli foglalkozások számnak meghatározása: „legalább ugyanannyi…, mint az osztályok összes száma”. Ez mire vonatkozik: az iskola összes osztályára (nálunk pl. 45 van), vagy csak a gimnáziumra, vagy csak a 6 évfolyamosra?
Vitatható, miért kell 3 idegen nyelvet tanulniuk. Hiszen lehetséges, hogy egy területen kiemelkedő tanulónak gondja van az idegen nyelv tanulásával.
Kérdéses, hogyan teljesíthetők azok a követelmények, amire a tanuló felvételekor nincs garancia.
Leginkább a túljelentkezési követelmény vitatható. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy nagyvárosban ez alkalmazható, de kisebb településen ez a kritérium akadályozni fogja a 6 évfolyamos gimnázium indítását. Pedig sokszor ez az egyetlen lehetősége a tanulni akaró diáknak, hogy a 7. és 8. osztályban ne csússzon le az általános iskolai osztályának magatartási és tanulmányi szintjére.
További gond a túljelentkezés igazolása, mert biztosa van olyan középiskola, ahova a jelentkezési lapot hivatalosan csak azok adják be, akik bekerülnek a képzésbe, hogy ne kelljen az elutasításról értesíteni az általános iskolát, ahol a próbálkozás miatt is hátrány érheti a tanulót.
Az elvárt „kiemelkedő” versenyeredmény viszonylagos. A kis területről beiskolázott gyerekek helyi, megyei szinten jó eredményeket érhetnek el, de ez országos szinten „kevés”. Az érettségi eredmények jobban összehasonlíthatók.
Püspökladány, 2010. december 17.
-------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.